![]() Amikor Lina és D a festményeket nézegetik a romokban, az nagyon szép rész volt. (+Az kifejezetten cuki volt, hogy Linát nem érdekelte, hogy D dhampír és sokkal jobban érezte magát az ő tásaságában, mint a többiekkel.) Azt is bírtam, hogy Lina fecserészése és kérdezősködései hogy megoldották D nyelvét, nagyon jók voltak a beszélgetéseik. :D Az elején D próbálja lekoptatni, meg mondja, hogy „csinálj, amit akarsz, de tőlem ne számíts segítségre, ha bajba kerülsz”, aztán végül mégiscsak többször megmentette a seg.g.ét. – D remek társaságot kapott Lina személyében és hiába húzta a száját, azért titkon neki is jól esett, hogy ott van a lány. – A laboros, emberkísérletes rész hátborzongató. – Izgalmas és csavaros a történet, ezt a folyamatos nyomozósdit sokkal jobban élvezem, mint a harcokat. Fontos részét képezik a történetnek a városka melletti elhagyatott kastélyromok, melyek valaha vámpírrezidenciaként szolgáltak egy titkos labor, ahol emberkísérleteket folytattak egy 10 évvel ezelőtti gyermekrablási ügy illetve a polgármester kamasz lánya, aki kinevezi magát D asszisztensének és egy perc nyugalmat nem hagy neki. ![]() ![]() A polgármester felfogadja D-t, hogy kutassa fel és likvidálja a rémséget. Történet: A Tepes nevű kisvárosban egy vámpír szedi áldozatait, aki roppant furcsa módon úgy tűnik, immunis a napfényre. Szomorú könyv volt, de a végén mégis egy mosoly kíséretében csuktam be. Tökéletes keveréke volt a horrornak, a sci-finek, a kriminek és a drámának. ![]()
0 Comments
Leave a Reply. |